Járd ki, lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most, csuhajja.
Járd ki lábam lábujjhegyen,
Mindjárt túlérünk a hegyen, áj lálá ...
Egyik lábam kijárja,
Egyik lábam kijárja,
A másik csak kívánja, csuhajja.
Ide, lábam, ne oda,
Ne a szomszéd faluba, áj lálá ...
Édesanyám mondta nékem,
Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem, csuhajja.
De én arra nem hallgattam,
Titkon szeretőt tartottam, áj lálá …
Addig rózsám szerettelek,
Addig rózsám szerettelek,
Míg igaznak ismertelek, csuhajja.
De hazugsába értelek,
Örökre meggyűlöltelek, áj lálá ...
Szeress, rózsám, igazán,
Szeress, rózsám, igazán,
Ne jártass magad után, csuhajja.
Magad után jártattál,
Nálam nélkül maradtál, áj lálá ...
Szerettelek, szeretlek,
Szerettelek, szeretlek,
Csak ne mond meg senkinek, csuhajja.
Szerettelek, rózsám, nagyon,
De már annak vége vagyon, áj lálá ...
Megvertek ingem azért
Megvertek ingem azért, ájlálálá..
Megvertek ingem azért
Mé’ nem mentem agyagé’, ájlálálá…
Engem szeress, ne anyádat
Engem szeress, ne anyádat, ájlálálá…
Engem szeress, ne anyádat,
Én csókolom meg a szádat, ájlálálá…
A szeretőm haragja,
A szeretőm haragja, ájlálálá….
A szeretőm haragja,
Olyan, mint a tűz langja, ájlálálá…
Az ajtóig menj vissza,
Az ajtóig menj vissza, ájlálálá….
Az ajtóig menj vissza,
A szeretőm add vissza, ájlálálá…
Ha te tudnád amit én,
Ha te tudnád amit én, ájlálálá….
Ha te tudnád amit én,
Ki babája vagyok én, ájlálálá…
Te is sírnál, nem csak én,
Keservesebben mint én, ájlálálá…
Uccu fekete retek,
Barna kislányt szeretek,
Áj lálá ...
De hazudik a retek,
Mert én szőkét szeretek,
Áj lálá ...
Piros babos a ruhám,
Kisutcai a babám,
Áj lálá ...
Kék a szeme, nem fekete,
Ki a fene ne szeretne,
Áj lálá ...
A lapádi nagy hegy alatt,
A lapádi nagy hegy alatt,
Van egy forrás titok alatt,
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból vizet iszik,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik,
Babájától elbúcsúzik.
Én is abból vizet ittam,
Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam,
A babámtól elbúcsúztam.
Úgy elbúcsúztam szegénytől,
Úgy elbúcsúztam szegénytől,
Mint ősszel fa levelétől,
Mint ősszel fa levelétől.
Két domb közé besütött a holdvilág,
Két domb közé besütött a holdvilág,
Az én rózsám, seje haj, abba’ fésüli magát,
Az én rózsám abba’ fésüli magát.
Fésüld, babám, göndör hajad két felé,
Fésüld, babám, göndör hajad két felé,
Csak még egyszer seje haj, nézzek a szemed közé,
Csak még egyszer nézzek a szemed közé.
Vágják az erdei utat,
Vágják az erdei utat
Viszik a magyar fiúkat,
Viszik a magyar fiúkat.
Viszik viszik le-lefelé,
Viszik viszik le-lefelé,
Le, Gyulafehérvár felé.
Le, Gyulafehérvár felé.
Állj meg, bátyám, kérdjek egyet,
Állj meg, bátyám, kérdjek egyet,
Ha elmész, hol kapjalak meg?
Ha elmész, hol kapjalak meg?
Galícia közepébe,
Galícia közepébe,
Két kaszárnya van építve,
Két kaszárnya van építve.
Abba’ vannak a legények,
Abba’ vannak a legények,
Abba’ búsulnak szegények,
Abba’ búsulnak szegények.
Kihajolnak az ablakon,
Kihajolnak az ablakon,
Rózsa nyílik csákójukon,
Rózsa nyílik csákójukon.
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
Szeretőmnek szava hallik,
Szeretőmnek szava hallik.
Nem akar az ökörcsorda legelni,
Nem akar az ökörcsorda legelni,
Nem akar a régi babám szeretni,
Nem akar a régi babám szeretni.
Sírva kértem, hogy szeressen engemet,
Sírva kértem, hogy szeressen engemet,
Azt felelte, késő van már nem lehet,
Azt felelte, késő van már nem lehet.
Szépen kértem, adjon egy szál virágot,
Szépen kértem, adjon egy szál virágot,
Azt felelte, elhagytál szép virágom,
Azt felelte, elhagytál szép virágom.
Szállj le, harmat, kék ibolya tővére,
Szállj le, harmat, kék ibolya tővére.
Most találtam egy igaz szeretőre,
Most találtam egy igaz szeretőre.
Mer’ aki volt, nem érdemes szeretni,
Mer’ aki volt, nem érdemes szeretni,
A Jó Isten a két szemét vegye ki,
A Jó Isten a két szemét vegye ki.
Bús a bús gerlice madár,
Bús a bús gerlice madár,
Sej de én búsabb vagyok annál,
De én búsabb vagyok annál, csuhajja.
Rég megmondtam, bús gerlice,
Rég megmondtam, bús gerlice,
Sej, ne rakj fészket út szélire,
Ne rakj fészket út szélire, csuhajja.
Mer’ az útan sokan járnak,
Mer’ az útan sokan járnak,
Sej, bús fészkedre rátalálnak,
Bús fészkedből kihajhásznak, csuhajja.
Rakjál fészket a sűrűbe,
Rakjál fészket a sűrűbe,
Hej, bánat fának tetejibe,
Bánat fának tetejibe, csuhajja.
Hogyha kérdik, hogy ki rakta,
Hogyha kérdik, hogy ki rakta,
Sej, mondjad, hogy egy árva rakta,
Kinek se’ anyja, se’ apja, csuhajja.
Kinek se’ anyja, se’ apja,
Sem egy igaz atyafia, csuhajja.
Szeretném én azt megtudni
Szeretném én azt megtudni,
Szabad-e másét szeretni,
Szabad-e másét szeretni.
Tudakoztam de nem szabad,
Tudakoztam de nem szabad,
Ezért a szívem megszakad,
Ezért a szívem megszakad.
Tiltnak rózsám tiltnak tőled,
Tiltnak rózsám tiltnak tőled.
Titkon se beszéljek véled,
Titkon se beszéljek véled.
Ahol látlak kerüljelek,
Ahol látlak kerüljelek
Hogy én ne is szóljak véled
Hogy én ne is szóljak véled
Csak egy utcán jártam hozzád,
Csak egy utcán jártam hozzád.
Azt is elkertelte anyád
Azt is elkertelte anyád.
Sem nem ággal sem nem fával,
Sem nem ággal sem nem fával,
Az irigyek tanácsával,
Az irigyek tanácsával.
Édesanyám sok szép szava,
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső,
Hull a könnyem, mint az eső.
Megyek az utcán lefelé,
Megyek az utcán lefelé,
Senki se mondja, gyere bé,
Senki se mondja, gyere bé.
Csak egy kislány mondta nékem,
Csak egy kislány mondta nékem,
Gyere bé, te szerencsétlen,
Gyere bé, te szerencsétlen.
Esik eső, nagy sár van az utcán,
Az én babám sírva mos a kútnál,
Az én régi babám sírva mos a kútnál.
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretőjét viszik katonának,
Sej, de szeretőjét elviszik katonának.
Esik eső, ázik a heveder,
A lábamat szorítja a kengyel,
Hej, de a lábamat szorítja a kengyel.
A lábamat kengyel vas szorítja,
A szívemet bánat szomorítja,
Hej, de a szívemet bánat szomorítja.
Édesanyám, jöjjön mondjak valamit,
Édesanyám, jöjjön mondjak valamit,
Gombolja ki piros lájbim elejét,
Gombolja ki piros lájbim elejét.
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet,
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet,
Elrabolták tőlem a szeretőmet,
Elrabolták tőlem a szeretőmet.
Elrabolták vagy az Isten elvette,
Elrabolták vagy az Isten elvette,
Annak adta, ki meg sem érdemelte,
Annak adta, ki meg sem érdemelt.
A lapádi szőlők alatt szoktam hazajárni,
Ott láttam egy barna kislányt keservesen sírni,
Odamentem, megkérdeztem, mért sír olyan keservesen,
Házasodik a szeretőm, verje meg az Isten.
Barna kislány ablakába jó estét, jó estét,
Szállást kérni jöttem hozzád, hogyha beengednél.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok.
Nincs itthon az édesanyám, csak egyedül vagyok.
De azér’ a szép szavadér’ mégis beengedlek
Piros paplanyos ágyamba szépen befektetlek,
Csipkés szélű takarómmal szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, százszor is megcsókollak.
Barna kislány selyem ágyát magasra vetette,
Barna legény a kalapját rajta felejtette,
Hozd ki, babám, a kalapom, hadd tegyem fejemre,
Hogy ne nézzen minden csalfa kislány a szemembe.
Erdőszélen babám, van egy legény megölve,
Zöld kendővel van az álla felkötve,
Mellette a hófehér paripája,
Elnyeríti magát, mert meghalt a gazdája.
Ez a barna kislány ha bemegy a templomba,
Csipkés szélű rakott szoknya van rajta,
A legények összenéznek a karba’,
Ki babája lehet ez a kislány, de csalfa.
Ez a barna legény ha bemegy a kocsmába,
Kocsmárosné tele pohárral várja.
Tele pohár, jobb kezében a kancsó,
Ki babája lehet ez a semmire való.
Kéket, sárgát virágzik a temető
Kéket, sárgát virágzik a temető,
Jaj, de csalfa a mostani szerető,
Jaj, de csalfa a mostani szerető.
Engem szeret másnak kacag a szája,
Engem szeret másnak kacag a szája,
Jaj, de bajos minden meggondolása,
Jaj, de bajos minden meggondolása.
Az én bús rózsámér’ mit nem cselekednék
Az én bús rózsámér’ mit nem cselekednék,
Tiszából a vízet kanállal ki merném, áj lálá ...
Tisza fenekéről igaz gyöngyöt szednék,
Tisza fenekéről igaz gyöngyöt szednék,
Az én bús rózsámnak gyöngykoszorút fonnék, áj lálá ...
Élnék, élnék, ejh, de nem élhetek,
Élnék, élnék, ejh, de nem élhetek,
Mer’ az irigyeim élni nem engednek, áj lálá ..
Magas hegyről foly’ le a víz,
Magas hegyről foly’ le a víz,
Rózsám, bennem többet ne bízz,
Rózsám, bennem többet ne bízz.
Ha bízol is mindhiába,
Ha bízol is mindhiába,
Ki vagy a szívemből zárva,
Ki vagy a szívemből zárva.
Úgy ki vagy szívemből zárva,
Úgy ki vagy szívemből zárva,
Mint szép gunya a ládába,
Mint szép gunya a ládába.
A szép gunya szellő nélkül,
A szép gúnya szellő nélkül,
Az én szívem a téd nélkül.
Az én szívem a téd nélkül.
Barna legény megy az úton lefelé.
Egenyest a babája háza felé.
Olyan búsan, bánatosan zokogja ki azt a szót,
Nyisd ki csárdás kisangyalom az ajtót.
Kinyitanám, nem lehet, de nem lehet.
Annak akit az én szívem nem szeret.
Annak adnak kit a szívem, árva szívem nem szeret,
Öngyilkosa leszek az életemnek.
A lapádi hegytetőn
Integet a szeretőm,
Selyemkendőt lobogtat,
Engem oda csalogat,
Engem oda csalogat.
Ne csalogass engemet,
Úgysem szeretlek téged,
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb virág is,
Náladnál szebb virág is.
A lapádi viola,
Ide érzik a szagja,
A szagja s az illatja,
Szívem szomorítója,
Szívem szomorítója.
De sok eső, de sok sár,
De sok kislány megcsalt már,
Hogyha ez az egy megcsal,
Megátkozom, hogy meghal,
Megátkozom, hogy meghal.
Most jövök Gyuláról,
Gyulafehérvárról,
Leesett a lovamról a patkó,
A három lábáról.
Csak egy maradt rajta,
Az is kotyog rajta,
Kovács legény, régi jó pajtásom,
Gyere, koppints egyet rajta.
Kovács legény kopogtatja,
Mind azt mondogatja,
Hogy ennek a kesely lábú lónak
Betyár legény a gazdája.
Betyár legény a gazdája,
Mulat a csárdába.
Eszik, iszik, mulat a csárdába,
Lova hasig jár a sárba.
Jó szeretni, de titkosan,
Jó szeretni de titkosan,
Nem mint én, így, világosan,
Nem mint én, így, világosan.
Aki világosan szeret,
Aki világosan szeret.
Megítélik az emberek,
Megítélik az emberek.
Megítélik, meg is szólják,
Megítélik, meg is szólják,
A falu szájára adják,
A falu szájára adják.
Gyün a rózsám a tanyáról,
Gyün a rózsám a tanyáról,
Üsmerem a járásáról,
Üsmerem a járásáról.
Járásáról, kalapjáról,
Járásáról, kalapjáról,
Fekete göndör hajáról,
Fekete göndör hajáról.
Gyere, rózsám, gyere nálunk,
Gyere, rózsám, gyere nálunk,
Piros rózsa nyílik nálunk,
Piros rózsa nyílik nálunk.
Ha piros kell, aztat adok,
Ha piros kell, aztat adok,
Ha sárga kell, magam vagyok,
Ha sárga kell, magam vagyok.
Ez a kislány boglyát tetéz,
Aki rakja, annak nehéz.
Ej haj, kalapjára hull a szénamurva,
Én utánam ne járj sírva.
Én utánam hiába jársz,
Hiába taposod a nagy sárt.
Ej, haj, mer’ én olyan szegény leány vagyok,
Nem tehozzád illő vagyok.
Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága.
Ej, haj, kihajlottam a lapádi útra,
A legények bosszújára.
Temető kapuja
Sarkig ki van nyitva,
Oda járnak a lapádi lányok
Sej, rólam szedik a virágot.
Szedjétek, szedjétek,
Rólam a virágot,
Csak azt az egy fehér liliomot
Sej, soha le ne szakítsátok.
Ha leszakítjátok
El ne hervasszátok,
Ültessétek a sírom tetejére
Hadd nőjön a fekete földbe.
Kék ibolya, ha leszakítanálak
Kék ibolya, ha leszakítanálak,
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak.
Azt mondanám, verjen meg a Teremtő,
Azt mondanám, verjen meg a Teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető,
Mert nem voltál soha igaz szerető.
Mert ha igaz szeretőm lettél volna,
Mert ha igaz szeretőm lettél volna,
Közel laktál, felkereshettél volna,
Közel laktál, felkereshettél volna.
De te igaz szeretőm sose voltál,
De te igaz szeretőm sose voltál,
Mert egy héten nálam csak egyszer voltál,
Mert egy héten nálam csak egyszer voltál.
Húzd fel, rózsám, a csizmádat,
Húzd fel, rózsám , a csizmádat,
Vedd fel a barna ruhádat,
Vedd fel a barna ruhádat.
Úgy menjél ki az utcára,
Úgy menjél ki az utcára,
A világ szeme láttára,
A világ szeme láttára.
Maros partján elaludtam,
Maros partján elaludtam,
Jaj, de szomorút álmodtam,
Jaj, de szomorút álmodtam.
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a rózsám mást is szeret.
Vágjad, vágjad a búzát,
Csak a kezed el ne vágd,
Ha elvágod a kezedet,
Mivel ölelsz meg engemet.
Nincsen búza konkoly nélkül,
Nincs szerelem harag nélkül.
A szerelem olyan édes,
Mint a méz a kenyéren.
Könnyű a szépet szeretni,
De nehéz elfelejteni.
Én is szerettem egy szépet,
Felejteni nem lehet.
Kicsi tulok nagy a járom,
Jaj, de szép lány ez a három.
Elszeretem az egyiket,
Három közül a szebbiket.
Ne nézd rózsám szennyes vagyok,
Ne nézd rózsám szennyes vagyok,
Mer én szolga leány vagyok,
Mer én szolga leány vagyok.
A szolgának sok a dolga,
A szolgának sok a dolga,
Nem érkezik a fonóba,
Nem érkezik a fonóba.
Vagy érkezik, vagy nem lehet,
Vagy érkezik, vagy nem lehet,
Vagy szeretője más lehet,
Vagy szeretője más lehet.
Nincs magasabb a nagy égnél,
Nincs nagyobb a szerelemnél, jaj
Mert akit a szerelem fog,
nem kell annak semmi dolog jaj.
Mert engemet is megfogott,
Kell a kutyáknak a dolog, jaj
A szerelem a szerelem
A szerelem sírba teszen, jaj
Nem kell engem tanítani,
Hogy kell szeretőt tartani, jaj
Megtanultam én azt régen
Esztendeje múlt a télen, jaj
Aki kettőt-hármat szeret,
Azt megszólját az emberek, jaj
De én csak egyet szerettem,
Mégis eleget szenvedtem, jaj
Haza kéne menni.
Mit fognak mondani?
Sötét az ég alja,
Babám, kísérj el haza,
Megfizetem én néked valaha.
A lapádi utca,
Kőből van kirakva,
Ott lakik az én babám,
Piros pántlika haján,
Szeret is az engemet igazán.
Az ökör a földet nem magának szántja,
Az anya a fiát nem magának tartja.
Húsz évig tartja magának,
Húsz év után adja másnak,
Harminchat hónapot szógál a császárnak.
Esik már az eső lovam sörényére.
Lovam sörényéről a fekete földre.
Lovamnak sörénye ázik,
Puskám csöve megrozsdázik,
Ereszd bé, galambom, mert a lovam fázik.
Engem anyám úgy szeretett,
Engem anyám úgy szeretett,
Bölcsőbe tett s elrengetett.
Csicset adott s elaltatott,
Csicset adott s elaltatott,
Mégis katonának adott.
Katona az én életem,
Katona az én életem,
A vállamon a fegyverem.
Ha én aztat előveszem,
Ha én aztat előveszem,
Sirat engem a kedvesem.
Sirat engem a madár is,
Sirat engem a madár is,
Földre lehajlik az ág is.
Bujdosik az árva madár
Bujdosik az árva madár,
Minden erdőszélen leszáll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hát az olyan árva, mint én,
Hogyne bujdokolna szegény.
Te, kis madár, ki elhagytál,
Te, kis madár, ki elhagytál,
Ki a hegyen túlhaladtál.
Onnan vissza tekintettél,
Onnan vissza tekintettél,
Szívemre bánatot tettél.
Bánat járja a szívemet,
Bánat járja a szívemet,
Az sárgított meg engemet.
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy.
Szállj le, bánat, a szívemről,
Szálllj le, bánat, a szívemról,
Elég volt már becsületből.
Olyan bánat van szívemen,
Olyan bánat van szívemen,
Hogy két rét hajlott az egen.
Ha még egyet hajlott vóna,
Ha még egyet hajlott vóna,
Szívem meg is hasadt vona.
Bőg a bárny a nagy hegyen,
Bőg a bárány a nagy hegyen,
Hej, de viszik a rózsámat kedden.
Viszik a rózsámat kedden.
Megyek a siratójába,
Megyek a siratójába,
Hej, de búcsúzzak el utoljára.
Búcsúzzak el utoljára.
Bőg a bárány buglya körül,
Bőg a bárány buglya körül,
Hej, de az én rózsám visszakerül,
Az én rózsám rózsám visszakerül.
Ha visszajön visszavárom,
Ha visszajön visszavárom,
Hogyha nem jön, nem sajnálom,
Hogyha nem jön, nem sajnálom.
Kis kalapom a szegre vágom,
Magam a Tiszába bele vágom,
Magam a Tiszába,
lovam a Dunába, galambom.
Engem anyám ne sirassál,
Értem sűrrű könnyet ne hullassál,
Megsirat a Tisza,
Dunának a habja, galambom.
Tisza vize tenta volna,
Daru madárt tolla benne volna,
Daru tolla írna,
Kis angyalom sírva zokogna.
Fekete felhő borítja be az eget,
Borítsa be a lapádi nagy hegyet.
Borítsa be mint a levél a dinnyét,
Sírhatsz galambom, úgyse’ leszek a tiéd.
Páros vadgalamb szállott le a pusztára.
Egy ideig rá se’ néztem a babámra.
De mióta a vadgalamb leszállott,
Babám ölében nyugodalmat találok.
Oroszország felé nem tudjuk mi az utat
Őrmester úr, mutassa meg merre van.
Megmutatom, jó fiaim, én is elmegyek.
A Jóisten tudja, ki tér haza véletek.
Gyertek magyar fiúk, húzzunk drótat, ha lehet.
Közeledik már az orosz hadsereg.
Szólnak az ágyúk, ropognak a nehéz fegyverek.
Most látszik meg babám, mit ér egy magyar gyermek.
Ez a magyar gyerek kőből van kifaragva,
Szembe is száll akármennyi muszkával.
Szembe is szállok, ha élek én, sej de ha halok.
Én a szép Magyarországért mindig harcolok.
A lapádi bíró háza cserepes
Mind a négy ablaka zsalugáteres.
Negyediken néz ki maga a bíró.
Besorozott magyar fiúk, itt a behívó.
Ti lapádi lányok, milyenek vagytok?
Hogyha jön a vonat, mind elszaladtok.
Gyertek ki az útra meg a vasútra,
Sírva nézzétek, hogy megy a reguta.
Megy a Nap lefelé,
Jön a Hold fölfelé.
Vonulnak a székelyek,
A tizenhat évesek,
Most vonulnak be Románia felé.
Istenem, Istenem,
Mit kellett megélnem,
Tetű mászik hátamon,
Bocskor van a lábamon,
Sirathatsz már, kökényszemű galambom.
Temető dombjára szállott a rigó,
Temető dombjára szállott a rigó.
Gyertek fiúk, mert megjött a behívó,
Gyertek fiúk, mert megjött a behívó.
Gyertek fiúk, kik egyszerre születtünk,
Gyertek fiúk, kik egyszerre születtünk.
Kik egyszerre kamisz kenyeret eszünk,
Kik egyszerre kamisz kenyeret eszünk.
Száraz kamisz, be keserű a bele,
Száraz kamisz, be keserű a bele.
Gyáva legény, ki nem eszik belőle,
Gyáva legény, ki nem eszik belőle.
Eszek én majd három évig eleget,
Eszek én majd három évig eleget.
Édesanyám, kibeszélni se lehet,
Édesanyám, kibeszélni se lehet.
Szervusz babám, add ide a jobb kezed,
Szervusz babám, add ide a jobb kezed.
Isten tudja, mikor látsz meg engemet,
Isten tudja, mikor látsz meg engemet.
Édesanyám, hol van az az édes té,
Édesanyám, hol van az az édes té,
Mivel engem katonának nevelté’
Mivel engem katonának nevelté’.
Adtad volna tejedet a macskának,
Adtad volna tejedet a macskának,
Ne nevelté’ volna fel katonának,
Ne nevelté’ volna fel katonának.
Édesanyám ne sirasson engemet,
Édesanyám ne sirasson engemet,
Menjen haza, sirassa az öcsémet,
Menjen haza, sirassa az öcsémet.
Mert az öcsém nem katonának való,
Mert az öcsém nem katonának való,
Gyönge szegény, megrúgja a huszárló,
Gyönge szegény, megrúgja a huszárló.
Huszár lónak kegyetlen a rugása,
Huszár lónak kegyetlen a rugása.
Az öcsémnek sajnos meggyógyulása,
Az öcsémnek sajnos meggyógyulása.
Erdő felől dörög az ég
Mondd ki rózsám szeretsz-e még,
Ha nem szeretsz azt is mondd ki,
Ha nem szeretsz azt is mondd ki
Bátran ha kérdez valaki
Bátran ha kérdez valaki.
Felkelt már a hajnalcsillag
Kelj fel rózsám mert megvirradt
Dehogy kelek még hajnal sincs,
Dehogy kelek még hajnal sincs
Szerelmünknek még vége sincs
Szerelmünknek még vége sincs.
Tudod rózsám mit fogadtál
Mikor kertembe sétáltál
Felfogadtam azt az egyet
Felfogadtam azt az egyet
Rajtam kívül mást nem szeretsz
Rajtam kívül mást nem szeretsz.
Járam páca, járam szeg,
Járjad, baland, nincs eszed!
Ujujujujujuju
Ez a baland úgy járja,
Tekeredik a lába!
Ujujujujujuju
A lapádi leginyek,
Mind ügyesek, mind szépek,
Csak az a hiba bennek,
Részegesek szeginyek!
Ujujujujujuju
Szűrő, szita, tejes lábas,
Álljan félre, aki házas!
Ujujujujujuju
A lapádi templom előtt,
Három ágú diófa nőtt,
Három ágán hat levele,
Egyen meg rózsám a fene!
Ujujujujujuju
Kimentem a hegyszőlőbe,
Ráléptem egy venekére,
Venekéről, venekére,
Fáj a szívem a szőkére!
Ujujujujujuju
Öregesen, vénesen,
Hogy a deszka repedjen!
Ujujujujujuju
Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni!
Ujujujujujuju
A lapádi nádas berek,
Ott terem az ügyes gyerek,
Én is onnan szakadtam ki,
Bár a nyakam tört volna ki!
Ujujujujujuju
Kicsi nékem ez a ház,
Kirúgom az oldalát!
Ujujujujujuju
Három tányér fuszulyka
Nem hallszik a muzsika
Három tányér cseresznye
Nem hallszik egy cseppet se’
Kicsi nekem ez a ház
Kirúgom az oldalát
Kicsi nekem ez a csűr
Kirepülök mint egy fürj
Kitépem a hajamat
Úgyse’ hagyom magamat
Húzz rá cigány hegedűs
Fekete vagy mint az üst
Aki nem tud táncolni
Menjen haza aludni
De én tudok táncolni
Itt maradok mulatni
Szerkesztette Borbándi Szabó Zsuzsanna és Tóth Bence a “Muzsikálni muzsikáltunk, Énekelni énekeltünk” (Sipos Ágnes) dalos könyv, a Hungaricana ZTI 1969, 1982, 1986 gyűjtései, valamint a Piros Pántlikás felvételei alapján.
2024